A Rami-laktanya – az oszmán katonai reform erődje, amely Isztambul legnagyobb könyvtárává vált

A Rami laktanya Isztambul európai partján, az Eyüp Sultan kerületben található, és Törökország egyik legmeglepőbb műemléke: több mint két és fél évszázadnyi katonai történelem, tűzvész a francia megszállás idején, másfél évtizednyi működés élelmiszerpiacként másfél ezer üzlettel, és végül 2023-ban az ország egyik legnagyobb nyilvános könyvtárává alakulása. Amikor először belépsz a 200 x 200 méteres, nyolc kőszárny által körülvett belső udvarra, megérted a méreteket: 75 000 négyzetméter terület, 33 000 négyzetméter fedett alapterület és az az épület, amelyben II. Mahmud szultán személyesen közel két évet élt, miközben a birodalmat irányította. A Rami-laktanya egy ritka példa arra, amikor a szikár katonai falak generációk, nyelvek és korszakok találkozási pontjává válnak.

A Rami-laktanya története és eredete

A komplexum építése a huszonhatodik oszmán szultán, III. Mustafa idején kezdődött, és 1757-től 1774-ig tartott – abban a korszakban, amikor a birodalom megpróbálta a hadsereget európai minták szerint átalakítani. A helyszínt nem véletlenül választották a helyőrség számára: a távoli Eyüp külvárosát „Rami Çiftliği”-nek hívták, és itt, a dombok lábánál, legelőkkel és raktárakkal rendelkező gazdaság működött. A ruméli hadjáratokra induló csapatok Rami-t logisztikai támaszpontként használták, és a laktanyákat eredetileg Tüzérségi Laktanyáknak (Topçu Kışlası) nevezték.

A fordulópontot 1826 jelentette, amikor II. Mahmud leverte a janicsárok felkelését és feloszlatta a régi hadtestet. A korábbi hadsereg helyén új reguláris hadsereg jött létre – az „Asakir-i Mansure-i Muhammediye”, azaz „Mohamed győztes harcosai”. 1828–1829-ben a Ramit éppen ennek a reformnak a katonái számára alaposan átépítették és bővítették. Mivel a Levente-ben lévő janicsár laktanyákat tüzérségi tűz rombolta le, az új hadsereg szó szerint a Rami falai alá költözött. Itt mutatták be először a nyilvánosságnak az új katonai egyenruhát: a fez-sapkát, az európai szabású egyenruhát és a „kalavra” nevű cipőt – a Rami a szultán által kezdeményezett ruházati reform kirakatává vált.

Az 1828–1829-es orosz–török háborúban II. Mahmud a laktanyát rezidenciájává tette: 617 napon át innen irányította az államot. Még az 1829. szeptember 14-i adrianopoli béke után is a szultán 1830. január 16-ig Rámiban maradt – vadászni, pihenni és minisztereket fogadni. Körülbelül két évig a birodalom a laktanya „címén” élt. 1836–1837-ben a Katonai Akadémia (Mekteb-i Harbiye) hallgatóit költöztették az épületbe, és a komplexumot „Fünun-i Harbiye-i Mansure”-nek – „a győztes hadsereg tudományainak” – kezdték nevezni. Később, az 1853–1856-os krími háború idején itt helyezkedett el I. Abdul-Mejid szultán parancsnoksága, és a laktanya végleges építészeti arculatát II. Abdul-Hamid (1876–1909) idején nyerte el.

Építészet és látnivalók

Alakját tekintve a Rami laktanya egy hatalmas, zárt, kőből épült téglalap, amely egy 200 x 200 méteres parádéteret körülvesz. A komplexumnak nyolc szárnya és öt épülete van, és a terület teljes hasznos alapterülete eléri a 220 000 négyzetmétert. Ez nem palota és nem erőd, hanem a 18–19. századi klasszikus oszmán katonai iskola funkcionális építészete: hosszú boltíves galériák, azonos ablaknyílások sora, vastag teherhordó falak és a csapatok felállítására szolgáló belső udvarok.

Belső udvar és kőfalazat

A 200 x 200 méteres főudvar a komplexum szíve. A restaurálás után a burkolat és az arányok visszanyerték történelmi formájukat: az egyik kapun belépve a látogató szinte végtelen perspektívát lát az árkádokból. A kőműves falazat – a fő építőanyag – két és fél évszázad alatt többször is felújításra került, és ma a falakban különböző korszakok rétegei élnek egymás mellett: Mustafa III. idejéből származó töredékek, Mahmud II. rekonstrukciói és a 2010-es évek restaurátorainak finom munkája. A udvar különösen látványos naplementekor, amikor a meleg fény rásüt a szürke isztambuli mészkőre.

A mecset és a minaret tragikus története

A laktanya területén a kezdetektől fogva állt egy mecset. 1835-ben fa kupolát kapott, egy évvel később pedig kő minaretet. A Mudrosi fegyverszünet utáni szövetséges Isztambul-foglalás idején a mecsetet lőporraktárként használták: 1919. június 28-án tűz ütött ki itt. A mecset épülete teljesen leégett, a szomszédos hamam részben megrongálódott, és a muszlim komplexumból csak a minaret maradt meg. Ez az egyedülálló kőtorony a mai napig néma tanúja a megszállásnak, és Rami panorámájának egyik legjellegzetesebb eleme.

Nyolc szárny és öt blokk

A belső elrendezés hosszú, egymásba nyíló kaszárnyas épületekből áll. A nyolc szárny szimmetrikusan ágazik szét, az öt blokk pedig meghatározza a homlokzatok ritmusát. Miután 2023-ban Rami könyvtárrá alakult, ezekben a termekben olvasótermek, gyermekrészlegek, gyűjtőknek szánt szekciók, kiállítóterek és a városi múzeum kapott helyet. A könyvtár könyvgyűjteménye körülbelül hétmillió nyomtatott és digitális egységet számlál, ami a Ramit az ország egyik legnagyobb könyvtárává teszi. A könyvek mellett körülbelül 120 kereskedelmi helyiség működik itt: könyvesboltok, ajándékboltok, bankok, kávézók, éttermek és mozik. Egy külön szintet 1200 autó befogadására szántak.

Restaurálás és visszatérés a városba

A félig romos és sikertelenül átépített komplexum helyreállításáról szóló döntést 2010-ben hozta meg a városi topográfiai és műemlékvédelmi hatóság. A pályázatot 2014. augusztus 4-én hirdették meg, a restaurálás körülbelül tíz évig tartott. A munkálatok költsége 200 millió török líra volt (az átváltáskor körülbelül 43,3 millió dollár). A restaurátorok visszaadták az épületnek történelmi és kulturális arculatát, az elveszett elemeket archív rajzok alapján állítva helyre. 2023. január 13-tól a Rami Kyslasy Rami Kütüpahane – Rami Könyvtár néven nyílt meg, a Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium égisze alatt működve.

Emeleti logika és anyagok

Ha megnézzük a homlokzatokat, az épület teljes életrajza leolvasható: az alsó szintek masszívabbak, az ablakok kisebbek, a falazat sűrűbb – ez a 18. századi helyőrségek tipikus védelmi logikája. A felső emeletek légiesebbek, szélesebb íves nyílásokkal: ezeket II. Mahmud idején építették át, amikor az épület a „birodalom főhadiszállásává” vált. Egyes helyeken a restaurátorok szándékosan nyitva hagytak kis részeket a régi falazatból – egyfajta „ablakokat a történelemre”, amelyeken keresztül látható, hogyan változtak az építési technikák két és fél évszázad alatt. Belül a lépcsők, a korlátok és a faajtók nyugodt színvilágban készültek – aranyozás nélkül, a szerény katonai esztétika ritmusában, ami különleges komolyságot kölcsönöz a térnek, emlékeztetve a 19. századi orosz Suvorov-kazarmákra.

Érdekes tények és legendák

• Mahmud II körülbelül két évet töltött a Rami-laktanyában: 617 napot a háborúban, majd még néhány hónapot pihenéssel az adrianopoli béke után. Lényegében ez idő alatt a birodalmat egyetlen, Isztambul szélén található helyőrségből irányították.
• Amikor az új hadsereg tisztjei először léptek ki a partra feszkekben és európai szabású egyenruhákban, a kíváncsiskodók tömege gyűlt össze a kapuknál, kifejezetten azért, hogy megnézzék a „reformált” ruházatot – Rami II. Mahmud katonai reformjának divatbemutatója lett.
• Az 1918–1923-as megszállás idején a laktanyákban a franciák által hozott algériai lövészeket helyezték el. A legenda szerint a török Nemzeti Védelmi Csoport (Millî Müdafaa) katonái a franciák orra előtt titokban el tudták szállítani a fegyverek és lőszerek nagy részét Anatóliába.
• 1986-tól a 2020-as évek elejéig a laktanya falai között működött a hatalmas „Rami Kuru Gıda Çarşı” nagykereskedelmi piac – mintegy 1500 élelmiszerüzlettel. Ide költöztek azok a kereskedők, akik akadályozták a forgalmat a Aranyszarv-öböl partjain Eminönü és Ünkapany felé. Sok isztambulbeli még ma is „régi élelmiszerpiacnak” nevezi az épületet.
• 1923. október 6-án, Isztambul török hadsereg általi felszabadításának napján Rami az elsők között került át a franciáktól a köztársasághoz – ez a szimbolikus pillanat ma évente a város felszabadításának napjaként ünnepelhető.

Hogyan juthat el oda

A Rami laktanyák az Eyüp Sultan kerületben találhatók, Isztambul európai partján, a történelmi központtól északnyugatra. A legegyszerűbb a Rami negyed és a Topçular tértől induló utca alapján tájékozódni. Koordináták: 41,0492° É, 28,9156° K. A legkényelmesebb tömegközlekedési eszköz a városi buszok, amelyek Eminönü, Taksim, Mecidiyeköy és Eyüp felől indulnak: a „Topçular” és a „Rami Kışlası” megállók gyalogosan is könnyen megközelíthetők. Az M1-es metrobusz a „Topkapı” állomás mellett halad el, ahonnan busszal vagy villamossal 10–15 perc alatt elérhető a helyszín.

Az isztambuli repülőtérről (IST) az M11-es metróval kell utazni, majd átszállni az M7-esre, és onnan tovább busszal – az út összesen körülbelül 1 óra 15 percet vesz igénybe. A Sabiha Gökçen repülőtérről (SAW) kényelmesebb a Havabus transzferrel Taksimig utazni, és onnan busszal tovább. A történelmi Sultanahmet tértől Ramiig körülbelül 8 kilométer: taxival – 20–30 perc a forgalomtól függően, tömegközlekedéssel – körülbelül 45 perc. A komplexum területén nagy parkoló működik, ami az autóval történő utazást teljesen kényelmessé teszi.

Tippek az utazóknak

A látogatásra legalkalmasabb időszak a tavasz (április–május) és az ősz (szeptember–október): ezekben a szezonokban nem meleg, és a hatalmas udvaron való sétálás igazi élményt jelent. Télen a kőgalériákat átfújja a szél az Aranyszarv-öböl felől, ezért érdemes melegebben öltözni. Nyáron viszont az árkádok alatt mindig árnyékos hűvösség várja az embert, ami megment az isztambuli kánikulától. A látogatásra legalább 1,5–2 órát szánjon – ez elég lesz ahhoz, hogy végigjárja az udvart, megnézze a könyvtár néhány szárnyát, és felmenjen a minaret melletti kilátóteraszra.

Az épület belsejében szabadon látogatható olvasóterem működik, ezért érdemes laptopot hozni, leülni egy könyvvel, vagy egyszerűen csak pihenni egy kicsit az Eyüpben tett séta után. A gyermekes utazók számára külön gyermekrészleg áll rendelkezésre játékokkal és foglalkozásokkal, a gyűjtőknek pedig érdemes benézni a ritka kiadványok speciális részlegébe. A kereskedelmi helyiségekben található kávézók és éttermek kényelmesek egy kis szünetre – az árak mérsékeltek, a konyha főként török. A Wi-Fi ingyenes, a legtöbb helyiség szabadon látogatható.

Gyakorlati apróságok: a könyvtárba a belépés ingyenes, de jobb, ha magánál van az útlevele – néha kérik a bejelentkező pultnál. A közös termekben villanó nélkül lehet fényképezni, a gyermekek számára kialakított területen pedig tapintatból jobb elkerülni az emberek fotózását. A területen néhány csendszabály van érvényben, különösen a fő olvasóteremben, ezért a hangos telefonálás itt nem szívesen látott. Ha orosz nyelvű csoporttal utazik, célszerű letölteni a környék offline térképét: a komplexumon belüli táblák többnyire török és angol nyelvűek, és térkép nélkül zavaros lehet a nyolc szárny között eligazodni.

Jó ötlet a látogatást összekötni az Eyüp Sultan környék egyéb nevezetességeivel: az Eyüp Sultan mecset, a Pierre Loti-dombra vezető siklóvasút és a Golden Horn panorámája. A Rami-tól oda gyalog 25–30 perc alatt el lehet jutni, vagy busszal is megközelíthető. A látogatás előtt azonban érdemes ellenőrizni a Rami Kütüpahane hivatalos honlapján az aktuális nyitvatartási időt és a rendezvények menetrendjét, mivel a termek egy része időnként kiállítások és találkozók miatt zárva tart. A Rami-laktanya egy ritka útvonal, ahol egy nap alatt megtekinthető az oszmán hadsereg reformja, az európai megszállás nyomai és a modern kulturális központ is; éppen ezért a Rami-laktanya megérdemli a helyét minden nem szokványos isztambuli útvonalon.